Érdem - Edda Művek

Végre nem érdem ma már a nincs

Lassan eltûnik az az idõ

Mikor az okosból kevés van

S a hülye már felejthetõ

Feszült célként felragyognak

Sok hamisvágy rendjel

Összefüggést nem találok

A végsõ nagy renddel

Összecsapjuk fáradt tenyerünket

Reménysugár ha villan földön és égen

De lehet még hölgyek és urak

Választani még mindig lehet

Vannak még bizonyos ki nem adott

Külvitorlás helyek

A túl kemény gerinc nem jó partner

Önmagát besúgja

Bukott ügyek elmaradnak

Az idõ kemény rosta

Ó te egyszerû vendég

Az ajtóm mindig nyitva áll

Ó te egyszerû vendég

Az asztalom mindig terítve vár

Ó te egyszerû vendég

Az ajtóm mindig nyitva áll

Ó te egyszerû vendég

Leomló legenda, mégis fáj

Hisz vele éltünk itt volt létezett

Örülni nem tudok pusztulásán

A szegény ezerszer nyerhetett